Szurovecz Kitti írása
Forrás: NLCafé
Mint azt már a cikksorozatom első két részében megírtam, hosszú ideje fennálló, ismeretlen eredetű bőrtüneteim miatt kipróbáltam egy 220 élelmiszerre szűrő ételérzékenységi tesztet, melynek eredménye szerint a tejfehérje számomra szinte méreg. Belefogtam hát a tejmentes diétámba, és most megosztom veletek az elmúlt 30 nap tapasztalatait!
Tejmentes életmódra átállnom egyáltalán nem volt könnyű, hiszen a tejfehérje, azaz a kazein nemcsak minden létező tejtermék része, hanem rengeteg olyan feldolgozott élelmiszer van – a virslitől a konzerveken át a különféle kekszekig –, amely szintén tartalmazza ezt a számomra káros anyagot.
Fotók: Hernád Géza
Épp ezért az elmúlt 30 napban már szinte kizárólag a mediterrán konyha elveit követve ettem-ittam: rengeteg csirke, rizs, bulgur, kuszkusz, zöldség, gyümölcs, valamint házi sütésű, szigorúan tejmentes kenyér került a tányéromra. Az életem jóval bonyolultabbá vált, mert szinte mindennap főznöm kellett, hiszen egyetlen kifőzdében vagy étteremben sem lehettem biztos abban, hogy az adott fogás tartalmaz-e tejet. Mint megtudtam, sok helyen még a húst is abban puhítják elő, mielőtt kisütnék vagy bundát kapna.
Nem volt nehéz a tejről lemondanom
Mivel nagyon hittem a teszteredmény pontosságában és abban, hogy ha betartom az előírt diétát, 34 évesen végre-valahára örökre búcsút mondhatok az időnként rám támadó csúnya és fájdalmas pattanásoknak, bőrgyulladásoknak, nem volt nehéz a tejet tartalmazó finomságokról lemondanom. Én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán nem esett rosszul a lelkemnek, amikor a család mellettem ette a tiramisut, vagy egy étteremben nem volt lehetőségem semmiféle desszertet enni a salátám után. Sőt, üdvözült mosollyal az arcomon kavargattam a rizstejes kávémat abban a biztos tudatban, hogy az új étrend megteszi majd a hatását, és kell a rossebnek a tej, ha az önbizalmamat visszakaphatom végre.
A diétanapló jó ötlet!
A diéta kezdetétől naplót vezettem, és nap mint nap följegyeztem, milyen a közérzetem, milyen a bőröm állapota, és pár naponta mérlegre is álltam. Nem mintha fogyni szerettem volna, mert nálam –mondják is gyakran, hogy szerencsés alkat vagyok – sokkal inkább fennáll az a veszély, hogy elfogyok, mintsem meghíznék. Az első két hétben sikerült is ledobnom három kilót, de aztán nagy megkönnyebbülésemre a fogyás megállt. Rájöttem ugyanis, hogy ha tejmentesen étkezem, egy halom magas kalóriatartalmú étel kiesik, így mennyiségileg kell többet ennem, máskülönben hamarosan mehetek a gyerekem bioszórájára modellnek. Azaz én leszek a csontváz.
Fotók: Hernád Géza
Elhagyott a pollenallergiám!
A kezdeti fogyással az életerőm szerencsére nem csökkent: az emésztésem elkezdett jobban működni, mint valaha, energikusabbnak éreztem magam, határozottan úgy tűnt, többet bírok, később fáradok el, és legnagyobb meglepetésemre a második hét végére búcsút mondhattam a pollenallergiás tüneteimnek is. Megszűnt az állandó szemkönnyezésem, torokkaparásom, orrfolyásom és tüsszögésem, amelyre az évnek ebben az időszakában már nagyon régen gyógyszert szedek. A tapasztalatomról csodálkozva számoltam be dr. Krkos Károlynak, a Foodtest szakmai vezetőjének, aki elmagyarázta, hogy az élelmiszer-intolerancia olykor felerősítheti az allergiás tüneteket, azaz ha elhagyjuk az étkezésünkből a számunkra ártalmas szereplőt, más egészségügyi gondjaink is enyhülhetnek. Olyanok is, amelyeknek első ránézésre közük sincs az élelmiszer-érzékenység fennállásához.
A megoldás: zéró tejtolerancia
Ami pedig a bőrömet illeti: diétám harmadik hetének közepére nagyon szépen letisztult, komolyan, keresve sem találtam rajta hibát. Csakhogy aztán elmentünk pár napra kirándulni, és egy büfében – ahol külön kértem, hogy a gyrosomra ne tegyenek joghurtos ötletet – sikeresen megvajazták a pitámat, amit csak akkor vettem észre, amikor a kaja nagy része már a gyomromban volt. (Itt szeretném megkérdezni: ti láttatok már vajas gyrost? Mert ezt szerintem tutira a hévízi tófürdő büféjében találták fel, ahol én pórul jártam.) No, hogy akkor mi kezdődött, az elmondhatatlan! Pár órával később úgy tele lett az arcom gyulladt göbökkel, mint talán még soha. A szervezetem ugyanis a kirándulást megelőző hetekben egészen elszokott a tejfehérjétől, amit mindig is elutasított, így most teljes erőbedobással jelezte, hogy itt valami nem kóser! Két nappal később már a bőrgyógyásznál ültem, aki antibiotikummal segített a problémámon, és most, újabb másfél hét elteltével elmondhatom, hogy az arcom lassan kezd visszakerülni a normál állapotába.
Kapcsolódó
Fotók: Hernád Géza