Téli kedvencünk csak a véletlen műve

Szinte elképzelhetetlenek a hideg téli napok a finom, illatos forralt bor nélkül. De tudjuk-e, hogy kinek az ötlete volt a nyáron hűsítő fröccs alapot melegen kínálni?

Mint oly sok mindent, a forralt bort is a rómaiaktól kaptuk, de nem az volt a céljuk, hogy téli melegítő italt készítsenek. Egyszerűen csak a már savanyodó, satnya bort próbálták ízletesebbé tenni a fűszerekkel. Aztán rájöttek arra, hogy a forralással megelőzhető a penészesedés, így ez általános gyakorlattá vált. Eleinte nem is itták melegen, csak forralva tették el. Az első feljegyzés arról, hogy a forralt bornak gyógyhatása is van, Hippokratésztől származik. Ahogy ma is, akkor is meghűléses, náthás betegeknek ajánlották, de emésztést serkentő italként is fogyasztották.

Régen egyébként mindenféle fűszerrel teleszórták, kakukkfüvet, koriandert, borsot, babérlevelet, stb. A mai receptekben már a méz, fahéj, gyömbér és a szegfűszeg a jellemző. Ami igazán fontos, ha otthon készítünk forralt bort, hogy vagy ne hevítsük zubogásig, elég csak 60-70 fokig melegíteni, majd levenni a tűzről és pihentetni pár percig. Vagy ha mégis szeretnénk felforralni a fűszerekkel, akkor egy pici vizet töltsünk hozzá.

Fehér borból is készíthető, de a forralt bor jellemzően vörösborból készül, melynek magas az antioxidáns-tartalma, ez csökkentheti az összkoleszterin szintet, tisztítja az érfalakat.

Összességében egészséges és finom is, ugyanakkor a forralt borban is 7-10 százalék alkohol marad, elég magas a cukortartalma is, tehát csak óvatosan a kortyolgatással!