IgG-alapú eliminációs étrend, elhízás és mikrobiom – új kutatási eredmények

Szerző: Dr. Krkos Károly

IgG ELISA alapú eliminációs étrend irritábilis bél szindrómában –randomizált, kettősvak, áldiéta kontrolált tanulmány

Az irritábilis bél szindróma az emberi populáció 4-9%-át érinti. Negatív hatásai (munkaképesség csökkenés, alacsony életminőség) jelentősek. A páciensek mintegy 90% étrendváltoztatás hatására állapotjavulásról számol be. A tudományosan bizonyított hatású alacsony FODMAP (Fermentábilis Oligoszacharidok, Diszacharidok, Monoszacharidok és Poliolok) diéta, mely jelentősen csökkenti a hasi fájdalmat és puffadást, a beteg mintegy 50-60 %-ánál hatásos, időigényes, nehezen kivitelezhető és költséges, továbbá a diéta előtt nem deríthető ki, kinél lesz hatásos ez az étrendváltoztatás. Ezért merült fel egy személyre szabott diéta kidolgozásának lehetősége. Az egyéni étrend összeállításához a fogyasztott ételkomponensek ellen termelődött IgG antitest segít az eliminálandó ételek kiválasztásában. Az IgG-antitest elimináción alapló diéta potenciális lehetőség az egyénre szabott étrendváltoztatásra. Az ilyen diétán alapuló eddigi tanulmányok azonban módszertani problémákkal terheltek. Ez a vizsgálat azt célozza, hogy megbízhatóan értékelje a kiválasztott IgG assay használhatóságát az eliminációs diéta beállításához.

Ebben a randomizált, kettősvak, áldiéta kontrolált tanulmányban 8 centrum vett részt. Azokat az IBS-ben szenvedő pácienseket vizsgálták, akiknél legalább egy étel elleni IgG pozitív lett (a 18-ból), a hasi fájdalom intenzitás score 3 és 7.5 közöttinek bizonyult (egy 11 pontos skálán) a kéthetes vizsgálati periódus alatt. A vizsgált személyeket vagy az IgG alapú eliminációs vagy az áldiétás csoportba randomizálták, melyet 8 hétig tartottak fenn. Elsődleges végpont a hasi fájdalom intenzitásának legalább 30%-os és legalább 2 hétig tartó csökkenése volt az utolsó 4 hétben. A 238 beválasztott IBS-beteg közül 223 vett részt az analízisben. Az eliminációs diétában részesültek csoportjában szignifikánsan nagyobb arányban érték el az elsődleges végpontot, mint az áldiétában részesültek csoportjában. Az alcsoport analízis során bebizonyosodott, hogy a székrekedés dominanciájú és a kevert bélhabitusú csoportban nagyobb arányban érték el az elsődleges végpontot az eliminációs diétát kapók az áldiétában részesültekéhez képest.

P Singh, W D Chey et al.: Gastroenterology 2025, https://doi.org/10.1053/j.gastro.2025.01.223

Sópótlás, visszatérő stroke, halálozás                                                            – randomizált klinikai vizsgálat

A stroke hosszú távon rokkantsággal járó állapot és egyben vezető halálok, főként az alacsony és közepes bevételű országokban. A betegség kialakulásának rizikói között a hipertónia magas prevalenciája kiemelkedő szerepet játszik. Randomizált klinikai tanulmányok bizonyították, hogy a só nátriumklorid tartalmának csökkentése és helyettesítése kálium kloriddal a vérnyomást mérsékli. Egy több, mint 20 tanulmányt elemző meta-analízis a só szubsztitúciója káliumsóval hosszútávú vérnyomáscsökkenést eredményez különböző populációkon, ezen felül jól ismert kedvező hatása a szív-érrendszeri betegségek alakulására, ugyanakkor eddig nem vizsgálták a sóhelyettesítés közvetlen hatását a stroke rizikóra és halálozásra.

A 4,75 éven keresztül tartó sóhelyettesítés és stroke tanulmány (Salt Substitute and Stroke Study – SSaSS) nyújtott közvetlen bizonyítékot a stroke rizikó a szív-érrendszeri események és a korai halálozás csökkentésére 20 995 résztvevő adatait értékelve. 600 észak-kínai falu lakosságát vonták be a vizsgálatba. A résztvevők vagy 25% kálium-kloridot (és 75% nátriumkloridot) tartalmazó sót vagy konvencionális sót használtak. Az elsődleges végpont a rekurrens stroke volt.

Az értékelésbe a 15 249 stroke-on átesett pácienst vonták be, akik közül 2 735 beteg kapott ismételten stroke-ot (691 fatális kimenettel) és 3242 haláleset történt. A rekurrens stroke aránya a szubsztituált sót fogyasztók körében szignifikánsan alacsonyabb volt (P=0,005; hemorrhagiás stroke-ban szenvedőknél a különbség még nagyobb volt, P=0,002) és a teljes halálozási ráta is kisebbnek adódott (P=0,003).

X Dink, X Zhang et al: JAMA Cardiology 2025, https://doi.org/10.1001/jamacardio.2024.5417

Mindenevő és magas fehérjetartalmú vegán étrend hasonló mértékben javítja a perifériás inzulinérzékenységet T2DM betegekben

Az étrendi beavatkozás fontos módosító tényező a 2. típusú diabétesz (T2D) kezelésében. Kalóriadeficitet célzó étrendváltoztatás az egyik fontos tényező a súlycsökkenés eléréséhez. Bár nincs konszenzus az optimális makro- tápanyag összetételben, számos tanulmány szerint a magas fehérjetartalmú diéta a glikémiás kontrol javulását eredményezi.

A mikoprotein magas rost- és fehérjetartalmú ételösszetevő, melyről már kimutatták, hogy javítja az akut glikémiás kontrolt. A tanulmányban azt vizsgálták, hogy a magas fehérjetartalmú vegán étrendbe iktatott mikoproteint nagyobb mértékben javítja-e a glikémiás kontrolt, mint az azonos nitrogéntartalmú mindenevő étrend.

A tanulmányba 40-70 év közötti, T2D betegeket válogattak be, akiknek HbA1c szintje mmol/mol feletti, BMI-je 27-45 kg/m2 közötti volt. Kizárták azokat, akik inzulin, szulfonilurea, elhízás elleni szer kezelésben részesültek, akik 5 kg-nál többet fogytak a beválogatást megelőző 6 hónapban, akik eGFR szintje 30mL/perc alattinak adódott, akik szívelégtelenségben szenvedtek, infarktuson estek át vagy terhesek voltak. A vizsgálat során a páciensek 5 héten keresztül azonos kalóriájú, magas fehérjetartalmú azonos nitrogéntartalmú vagy vegán, mikoproteinnel dúsított vagy mindenevő étrendet fogyasztottak. Az inzulinérzékenységet hyperinsulinemic-euglycemic clamp módszerrel vizsgálták folyamatos glukózmonitorozás mellett.

Mind a vegán, mind a mindenevő csoportban javult a perifériás inzulinérzékenység, de ennek mértékében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.

G Whelehan, M L Dirks et al: Diabetes, Obesity& Metabolism 2025, https://doi.org/10.111/dom.16100

Tápanyag stimulálta hormon-alapú terápia – táplálkozási és funkcionális eredmények

Az elhízás krónikus betegség, mely hosszú távon komorbid folyamatok kialakulásához, megemelkedett halálozáshoz vezet, emellett gyakran megváltozott táplálkozási státusszal, nutriens hiánnyal, a vázizom tömeg és működés csökkenésével, rokkantsággal jár együtt. Az obezitás kezelési lehetőségei (életmódváltás, gyógyszerszedés, súlycsökkentő műtét) különböző mértékű súlycsökkenést eredményeznek. A nutriens-stimulálta hormon-alapú kezelések (NuSHs) bevezetése jelentős javulást hozott a kezelésben és egyes komorbid állapot kialakulását is csökkentette. Az új szerek – mint a glukagon-szerű peptid-1 receptor agonisták (GLP1-RA), kettős hormon agonisták [GLP1-amilin, GLP1-glukóz-dependens inzulinotrop polipeptid (GIP)], a tripla hormon agonisták (GLP1-GIP-Glukagon) – 10%-nál nagyobb súlycsökkenést eredményeznek, eredményességük megegyezik a súlycsökkentő műtétekével.

Számos áttekintő tanulmány foglalkozik azzal, hogy a súlycsökkenés jelentős izomcsökkenéssel, nem megfelelő mikronutriens és magas minőségű protein bevitellel társul. Ezeknek a jelenségeknek az elemzése az említett vizsgálatokban nem kielégítő. A ClinicalTrials.gov honlapon és az International Clinical Trials Registry Platformon (ICTRP) regisztrált tanulmányok (2023. december 31-ig bezárólag) azon adatainak feltérképezését tűzte ki célul a cikk, melyek a terápia táplálkozási és funkcionális hatásaira utalnak. Kizárták a non-randomizált vagy kvázi-randomizált tanulmányokat, a fázis I tanulmányokat, azokat, melyek nem tartalmazták a súlycsökkenés adatait, továbbá melyekben az intervenció időtartama 6 hónapnál rövidebb volt, vagy nem tartalmazták azt a BMI küszöböt, amit kielégítő kritériumként fogadtak el. A következő paramétereket értékelték: étrend összetétel, étkezési szokások, testösszetétel, fizikai teljesítőképesség, izomerősség, csontok egészsége; vitaminok, nyomelemek, albumin, prealbumin és hemoglobin szintje.

A 417 analízisben felhasznált vizsgálat 20,4%-a foglalkozott a testösszetétellel, 17,3%-a az albumin/ prealbumin/ hemoglobin szinttel, 17%-a az étrenddel és az étkezési szokásokkal. A csontok egészségi állapota, a fizikai teljesítőképesség, az izomerősség és a vitaminok/ nyomelemek mérése a beszámolók kevesebb, mint 5%-ában szerepelt.

S Czernichow, N Rassy et al: Obesity Reviews 2024, https://doi.org/10.1111/obr.13890

Növényi alapú, fenntartható étrend hatása az elhízásra –

szisztematikus tanulmány

A kettős krízis (klímaváltozás és elhízás) világszerte jelentős fenyegetést jelent az egészségre és a környezet fenntarthatóságára. Az élelmiszerellátó rendszer jelentős hatással van a környezetre (földhasználat, a háziállatok kibocsátása, erdőírtás, élelmiszerhulladék). Az étrend fenntarthatóság feltételezi az ételtermelés, elosztás, fogyasztás környezetre gyakorolt hatásának figyelembevételét. Az állati eredetű termékek több zöldház gáz kibocsátást jelentenek, mint a növényi eredetűek, a növényi eredetű étrend csökkent emissziót jelent. Az egyik fenntartható diétával kapcsolatos összefoglaló (EAT-Lancet modell, W. Willett, J Rockström et al: Lancet 2019, http://dx.doi.org/10.1016/S0140-6736(18)31788-431788-4) ) előtérbe helyezi a növényi táplálék fogyasztását, melyet a regionális étkezési szokásokhoz illesztettek. Ezek a diéták mind a környezetbarát, mind az egészséget előmozdító hatásúak (gondoljunk csak az elhízás és a krónikus betegségek leküzdésére). Az obezitás visszaszorításához holisztikus stratégia szükséges, mely nemcsak az individuális egészségmegőrzést célozza, hanem fenntartható megoldást hoz az élelmiszerellátó rendszer természetre gyakorolt negatív hatások csökkentésében. Ez a szisztematikus tanulmány az elhízás és a növényi étrend közti kapcsolatot vizsgálja, a BMI-t és a test zsírtartalmát elemző vizsgálatokra   összpontosít. Bárcsekély számú az ilyen vizsgálat található, nyilvánvalóvá kezd válni, hogy a növényi alapú – különösen az egészséges növényi alapú – étrend csökkenti az elhízás gyakoriságát.

S P Mambrini, C Pewnzavecchia et al.: Obesity Reviews 2024, https://doi.org/10.1111/obr.13901

Ultrafeldolgozott ételek fogyasztása és az elhízás kialakulása gyermekekben

Az ultrafeldolgozott ételek (ultraprocessed food, UPF) fogyasztása világszerte emelkedik. Az UPF készítés, az emulgeáló szerek és hozzáadott adalékanyagok tartós élelmiszerhez vezetnek, melyek legtöbbje energia-denz, táplálkozási szempontból kiegyensúlyozatlan (pl. sok hozzáadott cukrot, telített zsírokat, sót tartalmaz). Évek óta egyre jobban elterjednek a kiskereskedelemben, fogyasztásuk nő. Egy 2015-ben készült felmérés szerint Kanadában a gyermekek és serdülők körében a napi energiabevitel 50%-a UPF-ből származik, s ez jelentős egészségügyi kockázatot jelent. Az étrend kialakítása módosítható rizikótényező, mely a krónikus betegségek csökkentése szempontjából fontos tényező. Az UPF fogyasztás emelkedésével párhuzamosan az elhízottak aránya állandóan növekszik (Kanadában 2018-ban a lakosság 26,8%-a volt elhízott, két év múlva 28,2%-a. 2023-ban a kanadai gyermekek és fiatal felnőttek harmada bizonyult túlsúlyosnak, a fiúk nagyobb arányban.

A CHILD tanulmányhoz 2009 júniusa és 2012 áprilisa között, 34 hét 4 napnál hosszabb terhességből egészségesen született gyermekeket vizsgáltak. 3-éves korukban (2011 és 2016 között) étrendi adataikat rögzítették (2411 gyermek). 5-éves korukban a gyermekek BMI értékét, derék/magasság arányát, a subcapsularis és a triceps-redő vastagságát jegyezték fel (2013 és 2018 között, 2217 páciens).

Az étrendi adatokat szemikvantitatív, étel-gyakorisági kérdőív (FFQ) mérték fel. Az ételek feldolgozottságát a NOVA klasszifikációs rendszere szerint 4 csoportra osztották: 1. feldolgozatlan és minimálisan feldolgozott élelmiszer; 2. feldolgozott, konyhai hozzávalókat tartalmazó ételek; 3. feldolgozott ételek; 4. UPF, majd számolták az UPF-ből származó energiabevitel százalékát.

3-éves korukban a gyermekek energiabevitele 45%-ban UPF-ből származott. Az 1. osztályba tartozó (feldolgozatlan és minimálisan feldolgozott) élelmiszerekből származó energiabevitel 37,5% volt. Az 5-éves korban felvett antropometriai adatok szerint a magasabb arányban UPF-t fogyasztó fiúk között magasabb arányban fordult elő túlsúlyos gyermek. Lányok között nem találtak szignifikáns összefüggést.

Z H Chen, S Mousavi et al: JAMA Network Open 2025, https://doi.org/10.1001/jamanetworkopen.2024.57341

A gyomor-bélrendszeri rákok és életmód-asszociált rizikó tényezők jelen trendjeinek globális értékelése

A gyomor-bélrendszeri rákok a karcinómás megbetegedések 26,3%-át, a rákhalálozás 35,4%-át tették ki a Föld lakossága körében, 2018-ban. Ez a tanulmány a betegségcsoport, s azon belül a 6 fő daganatfajta [nyelőcsőrák (EC), gyomorrák (GC), májrák (LC), hasnyálmirigyrák (PC), vastagbél- és végbélrák (CRC)] incidenciáját, prevalenciáját, mortalitását, rizikótényezőit elemzi. Ehhez a Global Cancer Observatory és a Global Health Observatory adatbázisban fellehető információkból indultak ki. Az incidenciát, prevalenciát, mortalitást az egyes nemzetek humán fejlődési indexével (HDI) összevetve azonosították a rizikótényezőket, az életkorral és nemmel összefüggő trendeket.

2020-ban az incidencia életkorra standardizált rátája a mortalitással összhangban a következőképpen alakult: Ázsiában a LC, EC, GC, Európában a CRC és a PC a leggyakoribb GI tumor. Az incidencia és a mortalitás pozitívan, a mortalitás/incidencia hányados (MIR) negatívan korrelált a nemzeti HDI-vel. A fejlődő országok esetén észlelt magas MIR feltehetőleg a prevenció és a hatásos kezelés hiányával magyarázható. A GI prevalencia Európában volt a legmagasabb és életmóddal kapcsolatos rizikófaktorokkal (alkoholfogyasztás, dohányzás, elhízás, elégtelen fizikai aktivitás, magas koleszterin) pozitívan, de a magas vérnyomással és a diabétesszel negatívan korrelált. Az EC incidenciája egyenletesen csökken, s hasonlóan alakul a GC-é is, ugyanakkor a CRC-é a legtöbb országban/ régióban növekszik, különösen a fiatalabb generációban. A LC és a PC incidenciája szintén nő a legtöbb életkori csoportban, kivéve a fiatal férfiakat. Az EC, GC és CRC mortalitása csökken a legtöbb országban/régióban. A PC és LC esetén életkori trendet lehetett megfigyelni: a fiatal populációban csökken, az idősebb generációban nő.

Általában a GI rákok gyakoriságának növekedése a Western életmóddal összefüggésbe hozható rizikótényezőkkel volt magyarázható a magas és nagyon magas HDI-ű országokban. A GI rákok prevenciójának erőteljesebbé válása, a kezelési módszerek javítása – főként komorbid metabolikus betegségek esetén – fontos a betegségcsoport csökkentésében.

L Lu, C S Mullins et al: Cancer Communications 2021, https://doi.org/10.1002/cac2.12220

Antocianinban gazdag feketeribizli, mint gyógyhatású ergogén fizikai teljesítményfokozó hatása a teljesítményre

Aktív sportolók gyakran fogyasztanak étrendkiegészítőket, versenysport teljesítményük, erőnlétük fokozására. A polifenolok vizsgálata a sportorvoslás tudomány kedvelt területe, mivel ezek a vegyületek javítják sportteljesítményt, fokozzák az erőnlétet. Az antocianinok polifenolok, melyek jelentős mennyiségben találhatók sötét, színes növényekben, bogyós gyümölcsökben. Fő kedvező tulajdonságuk, hogy antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatásúak. A cikk az antocianinban gazdag feketeribizke kivonat egész testre, fizikai teljesítményre, erőnlét visszanyerésére gyakorolt hatását összegzi 17 randomizált, placebo-kontrolált, keresztezett és 1 placebo-kontrolált, párhuzamos csoport tervezésű vizsgálat alapján. 10 tanulmány a teljesítmény fokozó hatásra, 8 az erőnlét visszaszerzésre összpontosított. A teljesítmény fokozódást vizsgáló tanulmányok közül 6 pozitív hatásról számolt be, 3 tanulmány nem tudott szignifikáns hatást kimutatni, 1 pedig vegyes eredménnyel zárult. Az erőnlét visszaállítását központba helyező tanulmányok közül 7 pozitív hatásról számolt be, 1 nem mutatott ki változást, 1 pedig romlást igazolt. A tanulmányokban napi 105-315 mg antocianint juttattak be a szervezetbe 7 napon keresztül és különféle feladatok (evezés, biciklizés, futás) teljesítményét vizsgálták. Az antocianinok hatásának (metabolizmusra, sejtműködésre gyakorolt hatás) ismerete nem teljes, további analízisek szükségesek.

M E T Willems, S D Blacker et  al: Current Development in Nutrition 2025, https://doi.org/10.1016/j.cdnut.2024.104523

A nem indusztrializált diéta kardiometabolikus előnyei a bél mikrobiom modulációján keresztül érvényesülnek

Az iparosítás kedvezőtlenül hat a mikrobiomra és megteremti a krónikus nem-fertőző betegségek kialakulásának lehetőségét. Egészséges kanadai felnőtteken a nem indusztrializált étrend (a helyreállító diéta) és az indusztrializált ételt fogyasztókban kevéssé megtalálható Limosilactobacillus reuteri hatását vizsgálták randomizált, kontrollált tanulmányban. A helyreállító diéta annak ellenére, hogy csökkentette a mikrobiom diverzitását, megerősítette a falusi Pápua Új-Guineából származó L. reuteri (PB-W1) törzs fennmaradását és helyreállította a mikrobiom számos tulajdonságát, mely az indusztrializáció miatt megváltozott. A diéta jó irányba változtatta a mikrobiótából származó plazma metabolitok összetételét. Számos kardiometabolikus előny származott az L. reuteri adásából és számos előny a diéta hatására bekövetkezett mikrobiom változásokból. Az eredmény azt bizonyítja, hogy a bél mikrobiom visszaállítását célzó étrendi beavatkozás javíthatja a gazda-mikrobiom interakciókat és segíti a megfelelő étrendi javaslatok alkalmazását.

F Li, A M Armet et al: Cell 2025, https://doi.org/10.1016/j.cell.2024.12.034

Kolin pótlás – update

Ez a tanulmány a jelenleg hozzáférhető kolin-pótló készítmények [kolin-alfoszcerát, más néven a-glicerofoszforilkolin (aGPC), kolin-bitartarát, lecitin, citikolin)] hatásait értékeli klinikai és preklinikai vizsgálatok alapján. A kolin széles körben használt étrendkiegészítő, memória javításra, kognitív funkciók erősítéséhez javasolják.

A kolin a máj, az izomok, az agy működéséhez alapvető fontosságú tápanyag, a sejt és organellumainak membrán-alkotója, mely számos élettani folyamatban (jelátvitel, DNS- és hiszton-metiláció, idegek mielinizációja) alapvető szerepet játszik. A kolin különböző metabolitok (pl. a neurotranszmitter acetilkolin, membrán foszfolipidek, foszfatidilkolin, szfingomielin, és a metildonor betain) előanyaga. A kolin megtalálható az ételekben, de novo szintézise a foszfatidiletanolamin metilációjával foszfatidilkolin keletkezésén keresztül történik. A szervezet kolin-igénye terhesség alatt fokozódik (placenta működés, magzatnövekedés, agyi fejlődés), hiánya koraszülésez, hepato-steatosishoz vezethet.

A cikk részletesebben foglalkozik a kolin és endothel funkció, a kolin és kardio-metabolikus rendellenességek, a kolin és a kognitív funkciók kapcsolatával.

U Kansakar, V Trimarco et al: Frontiers in Endocrinology 2023, https://doi.org/10.3389/fendo.2023.1148166