Energiabomba a gyümölcsben – a hadjáratokon is ez adott erőt a katonáknak

A cseresznye az egyik legmutatósabb és nagyon finom gyümölcs, méltán nevezték az ókorban az istenek eledelének. Ha közelebbről szemügyre vesszük: szív alakúvá fejlődnek az érett szemek. Származásáról többféle teória létezik, de az eddig legkorábbi feljegyzések  az i.e. előtti 4. századból valók. Nyugat-európai sírleletekben is találtak maradványokat, így nem tudni, hogy pontosan mikor pottyant a földre, ki és mikor fedezte fel.

Az úton lévő ókori katonák legfontosabb szomjoltója és energiatartaléka volt. Nem véletlen, hisz a gyümölcs energia és víztartalma is igen magas.

Kifejezetten sok A-vitamin,  B1-, B2-, B6-vitamin, valamint C-vitamin van benne. Emellett gyümölcscukrot, fólsavat, pantoténsavat, niacint, biotint és riboflavint is tartalmaz. Ásványi anyagokban sem szűkölködik: foszfor, kalcium, natrium és kobalt tartalma jelentős. Összetétele miatt kedvezően hat a fogak és csontok fejlődésére

Arról csak ritkán esik szó, hogy a cseresznyét gyógynövényként is számon tartják. Szárából, tisztító, vízhajtó, méregtelenítő hatású tea készíthető, ami még a pattanásokkal is felveszi a harcot. A népi gyógyászatban pedig fájdalomcsillapításra, hörgőpanaszokra, náthás problémákra  és az ízületek karbantartására is használták.

A cseresznye frissen a legjobb, de jól bírja a mélyhűtést, fagyott állapotban is megmaradnak benne a vitaminok. Befőzéssel is tartósítható, de a hőkezeléssel a vitamintartalma csökken, ám a többi fontos összetevő megmarad benne.

A cseresznyefa szép erezésű, vöröses fája és gyökere kemény, értékes bútoralapanyag. Intarziák, bútordíszek, hangszerek alapanyagául szolgál, a biedermeier korában vált kedveltté.

Ha a cseresznyefa kérge sérül, gyantát ereszt, amit filckalapok keményítésére használtak. Borban feloldva pedig köhögés ellen kortyolták